.png)
A „Leaving Neverland” célja az volt, hogy a nézőket mellbevágja részletekkel és sokkoló leírásokkal. Több kritikus és újságíró ismételten úgy mutatott rá erre a tényre, mint a film „legmeggyőzőbb” elemére. Azt azonban elfelejtették elmondani, hogy bármikor, amikor Wade Robson és James Safechuck megpróbálkozik leírni a helyszíneket, időpontokat, vagy specifikus eseményeket, akkor teljesen megcáfolják őket a tények. Mivel ez a helyzet, Íme egy lista nem kevesebb, mint huszonöt hazugságról, amit a „Leaving Neverland” tartalmaz.
1-es számú hazugság: Robson és Safechuck története hasonló, pedig nem ismerték egymást
A ”Leaving Neverland” promóciója során a film készítői többször is hangsúlyozták a filmbemutatón a Sundance fesztiválon 2019 januárján, hogy Wade Robson és James Safechuck története hasonló, pedig sosem találkoztak „felnőttként”, és ezért a történeteiket nem hangolhatták össze előre. Ez az állítás egy nyilvánvaló hazugság – a hasonlóságok távol állnak attól, hogy véletlenek legyenek.
Wade Robson saját, 2016-os tanúvallomása szerint (hónapokkal azelőtt, hogy a film produkciója elkezdődött) legalább egyszer találkozott James Safechuckkal 2014 elején. Ez pontosan akkor volt, amikor James Safechuck arra készült, hogy csatlakozik Robsonhoz egy többmilliós perben a Michael Jackson hagyatékkezelő és cégek ellen. Az ügy legelejétől kezdve ugyanaz az ügyvéd képviseli Robsont és Safechuckot. Sőt, annyira össze vannak hangolva, hogy 2016 júliusában mindketten elhagyták az ügyvédüket, újakat fogadtak, és tökéletes összhangban megváltoztatták az állításaikat.
2-es számú hazugság: „Michael lecserélt egy fiatalabb fiúra”
Robson és Safechuck nem álltak meg a saját történeteik bemutatásánál – azt állították, hogy voltak más, „fiatalabb áldozatok” akiket Jackson molesztált amikor Robson és Safechuck már túl idősek volt neki. Safechuck beszélt egy chicagói éjjelről, amikor véglegesen le lett cserélve Brett Barnes-ra, és a kanapén kellett eltöltenie az éjszakát, sírva. Robson szintén megemlítette Barnes-t mint a „másik ausztrál fiút” akit Jackson állítólagosan molesztált.
De Brett Barnes a mai napig megvédi Jacksont és kitart amellett, hogy őt sosem molesztálta. Közvetlenül reagált is a filmre és az ügyvédei követelték, hogy távolítsák el belőle ezeket az állításokat: „a filmbeli erőteljes célzás, miszerint Mr. Barnes-t szexuálisan molesztálta az egyik legjobb barátja, felháborító. A tény, hogy még csak meg sem próbálta senki felvenni a kapcsolatot Mr. Barnes-szal, hogy megkérdezzék őt az efféle vádakról, túlmegy a határon.” [...] Röviden, Mr. Barnes nem akarja, hogy bármi köze legyen a filmhez, nem járul hozzá a képének vagy képmásának a filmbeli felhasználásához, és úgy kívánja, hogy hagyják békén,” olvasható az HBO-nak címzett levelében.
2013 májusában, amikor Barnes először hallott Robson Michael Jackson hagyatékkezelője ellen indított peréről, tiltakozott ellene a Twitteren: „Bárcsak rájönnének az emberek, hogy az utolsó percekben, amit eltöltenek ezen a Földön, a világ összes pénze sem ad megnyugvást. A tiszta lelkiismeretem igen.”
3-as számú hazugság: „Michael lecserélt a fiatal Macaulay Culkinre”
Wade Robson is azt állította, hogy Jackson lecserélte őt egy fiatalabb fiúra – a „Reszkessetek, Betörők!” gyerekszínészére. Robson és az anyja azt állítják, hogy mire Amerikába költöztek, változást észleltek Jackson velük szembeni viselkedésében, és hogy a fiatal Macaulay Culkin kapta meg helyettük az összes figyelmet. Valójában azonban Culkin két évvel idősebb, mint Robson.
Robson ilyeneket állított, holott Macaulay Culkin az évek során újra és újra visszautasította ezeket az állításokat.A „Leaving Neverland” után Culkin ismét megvédte Jacksont és elmondta, hogy sosem molesztálta: „Nézd, ez nem duma, ez az igazság: Sosem csinált velem semmit. Nem láttam, hogy bármit csinált volna. És főleg ebben a kiélezett időszakban nem lenne semmi okom, hogy bármit elhallgassak. A fickó elhunyt. Nem mondom, hogy stílusos volna, de ez egy megfelelő időszak a megszólaláshoz. És ha lenne bármi, amiről beszélhetnék, akkor azonnal megtenném. De nem, sosem láttam, hogy tett volna bármit. sosem tett semmit.”
Amikor a rendezőt, Dan Reedet megkérdezték Culkinről és Barnes-ról, azt mondta, hogy „olvasott róluk”, de valamilyen oknál fogva sosem vette a fáradságot, hogy beszéljen velük, mielőtt hamisan áldozatként mutatná be őket. „Nem akarom kényszeríteni Macaulay-t vagy Brettet, hogy bevalljanak bármit, amit nem akarnak bevallani, vagy szembenézzenek bármivel, amivel jelenleg nem akarnak szembenézni.„ Közölte Reed.
4-es számú hazugság: Michael távol tartott minket egymástól
Robson és Safechuck azt állítják, hogy Jackson nem akarta, hogy az állítólagos áldozatai tudjanak egymásról, és gondoskodott róla, hogy sose tartózkodjanak egy helyen egy időben. Azonban bizonyíték van rá, hogy a két férfi találkozott gyerekként, ami bizonyítja, hogy nem volt ilyesfajta törekvés, ami őket különválasztotta volna. Továbbá tucatnyi kép és videófelvétel tanúsítja, hogy a gyerekek, akik meglátogatták Neverlandet tudtak egymásról, és sok időt töltöttek együtt, beelértve Wade Robsont, James Safechuckot, Brett Barnes-t, Frank Casciót, és még Jordan Chandlert is. Robson maga is tanúskodott 2005-ben, miszerint egyszer eltöltött egy éjszakát Neverlanden Culkinnel és Chandlerrel.
5-ös számú hazugság: a képzeletbeli vasútállomás
Safechuck egy folytatólagos molesztálásról számol be Neverland kisvasútállomásán. Azt állítja, hogy ő és Jackson ott „szexelt” a Jacksonnal való „kapcsolata” elején 1987 novembere és 1990 januárja között: „A vasútállomáson, volt egy felső szoba... És ott is szexeltünk. Ez mindennapos volt. Betegen hangzik, de ez olyan volt, mint amikor először elkezdesz valakivel randizni, és sokat csináljátok, szóval eléggé olyan volt.” Safechuck állítása szerint utolsó alkalommal 1992-ben molesztálták, amikor betöltötte a 14-et és „túl idős” lett Jackson számára.
Hetekkel azután, hogy a „Leaving Neverland” lement adásban, Safechuck hazugsága lelepleződött: az ikonikus állomás akkoriban még nem is létezett. Az építési engedélyek mutatják,hogy az épület építésének jóváhagyása csak 1993 szeptemberében lépett hatályba, és az építés 1994 telén fejeződött be – legalább négy évvel Safechuck történetének időkerete után.
6-os számú hazugság: A láthatatlan kastély
Az abúzus egyéb helyszínei között James Safechuck megemlíti a neverlandi kastélyt és a játéktermet, „kicsi ágyakat”. Három különböző ember, aki Neverlanden dolgozott, cáfolja ezeket az állításokat. Az első, a karbantartó Alan Scanlan kijelentette, hogy sosem voltak ágyak ezeken a helyeken. Brad Sundberg, Neverland hangmérnöke megerősítette ezt a tényt – nem voltak ágyak a kastélyban, amelynek nagy ablakai voltak. 2013-ban Rob Swinson, Neverland vidámparki gépi tanácsadója és fejlesztője egy interjúban így jellemezte a a kastélyt: „volt egy kis TV a sarokban, és semmi más.”
Ráadásul a kastély sem létezett még az említett években, és az építés 1991-ben éret véget.
7-es számú hazugság: hazug, hazug, hamis tárgyak a tűzön
A „Leaving Neverland” egy drámai jelenettel ér véget, amiben Robson lángra gyújtja a tárgyakat, amelyeket állítólag Jacksontól kapott az évek során. Ezek a tárgyak valójában hamisak: Robson elárverezte az eredeti Jackson tárgyakat a Julien’s Auctions-ön 2011-ben. Az elégetett tárgyak közül egyik sem állt korábban Jackson tulajdonában (egy lezárt példánya a Thriller 25-nek, egy ’Billie Jean’ kesztyű replika, The Michael Jackson Opus, stb.) – nem úgy, mint a drága tárgyak, amiket Robson eladott több mint százezer dollárért, hónapokkal azelőtt, hogy „rádöbbent” volna, hogy molesztálták.
2019 februárjában a Julien’s Auctions megerősítette, hogy Robson eladta az értékes tárgyait, mondván, hogy „szüksége van a pénzre”. További érdekesség, hogy azt is mondták, hogy Robson névtelenül próbálta eladni a tárgyakat, de ők nem egyeztek bele.
Robson eredeti Michael Jackson kesztyűje és fedora kalapja, 2011-ben árusítva:
8-as számú hazugság: Joy Robson megvált mindentől, ami Jacksonnal kapcsolatos
Joy Robson azt mondja, hogy eltávolított mindent, „amin Michael Jackson neve, vagy aláírása” szerepelt, amint Wade beszélt neki a vádjairól 2012-ben. Ennek ellenére a „Leaving Neverland”-ben (amit 2017-ben forgattak) képeket, hangfelvételeket, születésnapi videókat és faxokat mutat be, amelyeket láthatóan nem akart eldobni.
A Robson család azután is árult Jacksontól kapott értékes tárgyakat, miután Wade beadta a keresetét a hagyatékkezelő ellen. 2015 augusztusában listáztak egy bekeretezett Michael Jackson képet, 1100 dolláros irányárral. A kép aláírásán az állt: „Wade-nek, az univerzum legjobb barátjának. Szeretettel, Michael”. Az aukciót az eBay-re tették fel, a tulajdonosai identitásának felfedése nélkül.
9-es számú hazugság: „Michael arra tanított minket, hogy utáljuk a lányokat”
Wade és James azt állítják, hogy Jackson utálta a lányokat és azt mondta nekik, hogy nekik is utálniuk kell őket. Először is, nincs rá bizonyíték, hogy Jacksonnak valaha is ellenérzései lettek volnak a lányok vagy nők iránt. Lányok és fiúk egyaránt meglátogatták Neverlandet és töltöttek időt Jacksonnal.
Továbbá, 2019 februárjában Brandi Jackson, Michael Jackson unokahúga elárulta, hogy a nagybátyja mutatta be őt Wade Robsonnak, akivel évekig jártak. „Wade és én több, mint 7 évig voltunk együtt, de fogadok, hogy ez nincs benne a ’dokumentumfilmjében’, mert elrontaná az idővonalát. És említettem már, hogy a nagybátyám, Michael Jackson hozott minket össze? Wade nem áldozat.” Ezzel Brandi Jackson teljesen ellentmond annak, amit Robson és Safechuck mondott a fillmben.
10-es számú hazugság: A Robson család faxai
Mindkét család bemutatott Jacksontól származó régi emlékeztetőket, de egyik sem mutat be olyan bizonyítékot, ami alátámasztaná bármelyik ellene irányuló állításukat. A Robson család mutatott egy 27 éves fax üzenetváltást Jackson és Joy között, amit úgy prezentáltak, mint Wade-nek szóló „szerelmes leveleket”. A faxos jelenetet még be is állították úgy, mint a „Leaving Neverland öt legsokkolóbb jelenete” egyikét, mintha csaknem egy közvetlen bizonyíték lenne.
Azonban a faxos jelenet célja az, hogy elterelje a nézők figyelmét a bizonyítékok nyilvánvaló hiányáról. Ezeknek a faxoknak a tartalma egyáltalán nem szolgál gyanú alapjául – mivel csupán Jacksonnak a Robson család iránt kifejezett szeretetét mutatják be, amit mások iránt is hasonlóképpen mutatott ki.
Joy Robson 2016-os tanúvallomása szerint mindegyik faxot neki küldték. Joy azt mondta, hogy legtöbbször Jackson személyi asszisztense küldte őket – egyszerűen csak azért, mert Jackson nem tudta, hogy küldje el őket. A bírósági fájlok majdnem 40 faxot tartalmaznak, amit az egész családnak küldtek: „Joy, mindannyiótokat szeretlek”, „Joy, bármiben is tudok segíteni, segítekni fogok”, és „Chantal, szeretlek, mert nagyon kedves és aranyos vagy” – ilyen leveleket sosem mutattak be a „Leaving Neverland”-ben, mert nem illenek össze Robson állításaival.
11-es számú hazugság: A Safechuck család szalagjai
Az egyetlen ’bizonyíték’, amit James Safechuck bemutat a Leaving Neverlandben, az egy szalag egy interjúról, amit ő készített Jacksonnal, miután elutazott Hawaii-ra a Safechuck családdal. A filmben hallható Jackson, amint azt mondja: „a legjobb dolog Hawaii-n a Jimmy-vel eltöltött idő volt,” nyilvánvaló szándék, hogy az interjút szuggesztívként állítsák be. Azonban a bírósági dokumentumok bemutatják a szalag teljes átiratát, ami bemutatja, hogy a szalagot megvágták, mert valójában Jackson ezt mondta: „A legjobb dolog Hawaii-n a Jimmy-vel eltöltött idő volt, szeretem Jimmy családját és szeretek velük együtt lenni”
12-es számú hazugság: Mark Geragos meghamisított nyilatkozata
A film egyik pontján látható egy archív felvétel, amiben Jackson egyik ex-ügyvédje sajtótájékoztatót tart 2003-ban. A videó célja az volt, hogy bizonyítsa Jackson úgynevezett agresszív és fenyegető módszereit az áldozatok elhallgattatására, hogy azok ne merjenek ellene tanúskodni a 2005-ös bírósági tárgyaláson.
A probléma az, hogy az eredeti kétperces videó így egy kontextus nélküli 15 másodperces klip lett. Geragos (aki nem képviselte Jacksont 2005-ben) egy teljesen más ügyről beszélt: a nyilatkozat kifejezetten annak a két férfinak szólt, akik illegálisan lehallgatták a beszélgetéseit Michael Jacksonnal. A két mondat, amiben Geragos megemlíti ezt a két férfit, egyszerűen ki lett hagyva a filmből. A manipulatív szerkesztés megtekinthető a következő videóban:
(baloldalta „Leaving Neverland” verziója, jobb oldalon az eredeti videó)
2019 márciusában Geragos kommentálta a manipulatív jelenetet:
13-as számú hazugság: az idézés, ami sosem volt
Robson azt állítja, hogy sosem akart tanúskodni Jackson védelmében 2005-ben,de rákényszerült, miután kapott egy bírósági idézést. Amikor 2016-ban kérdezték erről, Robson azt mondta, hogy emlékszik arra, hogy kapott egy idézést, de arra nem, hogy mikor és hol volt ez, és hogy volt-e vele valaki. Robson sosem mutatta be az idézést bíróságon és bizonyítékot sem mutatott arra, hogy bármikor beidézték volna.
Scott Ross állítása szerint - aki Jackson 2005-ös tárgyalásának védelmi nyomozója volt – sosem küldtek Robsonnak idézést: „Ami a tárgyalásra való kényszerítést illeti – nagyon szeretném, ha Wade Robson megmutatná nekem az idézést, amit sosem kapott. Egyszerűen felhívtam, és megmondtam neki ’figyelj, szükségünk van rád, hogy idejöjj ezen, vagy azon a napon’.Állandó kapcsolattartásban voltam a nővérével, aki tanúskodott, állandó kapcsolattartásban voltam az anyjával, aki tanúskodott. Szóval ahogy mondtam, amikor meghallom némelyik ilyen vádat – próbálom nem azt mondani, hogy a hülyeség szintje – az abszurditás szintje elképesztő!”
Jackson 2005-ös ügyvédje, Thomas Meserauközölte, hogy sosem hallott arról, hogy a csapatából bárki is küldött volna idézést Robsonnak.„[Robson állítása] megdöbbent [...] ő, az anyja és a nővére mind eljöttek Neverlandre, készen állva arra, hogy támogassák Michael Jacksont a tárgyalótermen kívül és belül egyaránt. És így is tettek.”
14-es számú hazugság: a telefonhívás, amit senki sem hívott James Safechuck állítja, hogy „a tárgyalás vége felé” megpróbálták őt arra kényszeríteni, hogy Jackson védelmében tanúskodjon. Azt mondja, hogy Jackson és a személyi asszisztense, Evvy Tavasci felhívták, és könyörögtek neki, hogy tanúskodjon. Amikor ő erre nemet mondott, Jackson dühös lett és „megfenyegette őt”. De valójában James Safechuck irreleváns volt a 2005-ös tárgyalás számára és a tanúvallomására sosem volt szükség.
2005 március 28-án a bíró, Rodney Melville már eldöntötte, hogy „semmilyen Jimmy Safechucktól származó bizonyíték nem lesz engedélyezve”. Már a tárgyalás korai részében eldöntötte a bíróság, hogy James Safechuck „jelentéktelen személy”, mivel nem voltak vele kapcsolatos vádak vagy szemtanúk, és mivel maga Safechuck nyilatkozta eskü alatt, hogy sosem molesztálták. Ebből kifolyólag a védelemnek nem volt oka rá, hogy Safechuckot tanúként hívják be és rajta sem volt a szemtanúk listáján – még úgy sem, mint „character witness”. (egy tanú, aki a vádlott jelleme, jóhírneve szempontjából nyilatkozik)
„James Safechucknak semmi köze nem volt a tárgyaláshoz, azon kívül, hogy talán nézte a TV-ben. Ez volt a maximum”. - mondta Ross. Azt is hangsúlyozta, hogy Jackson és az asszisztense sosem álltak kapcsolatban a szemtanúkkal, és hogy ez egyedül az ő feladata volt.
15-ös számú hazugság: a Grammy díjátadó
A Jackson hagyatékkezelő és cégek elleni polgári keresetében Safechuck állítja, hogy Jackson elvitte őt repülővel New Yorkba, hogy megnézzék a Grammy előadását 1989 februárjában. A panasza szerint egyedül volt Jacksonnal az út során, és „folyamatos szexuális zaklatás történt”. A probléma az, hogy Jackson részt sem vett az 1989-es Grammy-n, amit igazából Los Angeles-ben tartottak.
Ez nem csak egy apró hiba az idővonalon. Jackson valóban előadott az 1988-as Grammy-n, és James és az anyja mindketten elkísérték őt New Yorkba. Safechuck saját nyilatkozata szerint az utazás idején az anyja nem engedte meg, hogy Jackson szobájában aludjon, és egy külön szobában aludtak az anyjával. Egy „folyamatos zaklatás” nem történhetett meg azon az úton. Safechuck maga állítja, hogy a molesztálása 1988 júniusában kezdődött egy párizsi hotelszobában.
16-os számú hazugság: a nyílt színen Annak ellenére, hogy Jacksont egy paranoiás és nagyon óvatos zaklatóként festik le, aki sok erőfeszítést tett annak érdekében, hogy ne bukjon le, James Safechuck állítja, hogy molesztálták őt Neverland minden lehetséges – és lehetetlen – sarkában. Köztük olyan helyeken, amelyek kültéren vannak, és bárki láthat, bármikor.
Safechuck állítása szerint neverlandi úszómedencében is molesztálták. Azonban a neverlandi úszómedence egy központi területen van, amit bármilyen látogató vagy alkalmazott láthatott a távolból. Továbbá az úszómedencét 24 órában körbevették térfigyelő kamerák, biztonsági őrök és santa barbara-i ügyeletes tisztek.
James Safechuck beszámol egy alkalomról, amikor őt és Jacksont kishíján rajtakapta az anyja: „A mozinak volt két privát szobája, nagy üvegablakai voltak, tehát láthattad a mozit. Szexeltünk ezekben a szobákban. Ami egy kicsit veszélyes volt, de izgalom is volt benne.” James anyja, Stephanie megerősítette ezt a történetet azzal, amikor drámaian leírta, hogy egy éjjel megpróbált bejutni a moziba amikor Jackson ott volt a fiával – de az ajtók be voltak zárva belülről.
Ez a jelenet is lehetetlennek bizonyult: a neverlandi moziteremnek vészkijáratuk volt. (amelyen angol nevén (crash bar van) Alan Scanlan, a neverlandi mozi építőjének beszámolója szerint csak kívülről lehetett bezárni az ajtókat, és csak a biztonsági őröknek volt kulcsuk hozzá.
17-es számú hazugság: a becenevek
A film a becenevekkel is foglalkozik, amiket Jackson adott Robsonnak és Safechucknak: Rubba Head, Doo-Doo Head, (kb.: Kakafej) Apple Head, (Almafej) azt sugallva, hogy ezek szuggesztív és szexuális nevek. Egy korábbi gyereksztár, Emmanuel Lewis, aki egyike volt Jackson barátainak, elmagyarázta, hogy ő volt az, aki kitalálta a Rubba nevet: „mindenki mindenkit Rubbának hívott. Semmi jelentése nem volt.” Valóban, tucatnyi online videó megerősíti, hogy Jackson mindenkit ezeken a beceneveken szólított: a barátait, a saját gyerekeit, az unokahúgait, unokaöcséit, és unokatestvéreit. „mi voltunk az első rubba, doo doo, és almafejek.” írta Yashi Brown, a filmre reagálva.
18-as számú hazugság: kamera, máskor
A „Leaving Neverland”-ben Robson azt mondja, 14 éves korában Jackson „szexuális szívességi ajándék” gyanánt adott neki egy videókamerát, közvetlenül az utolsó állítólagos abúzus után: „másnap reggel adott nekem egy új kamerát, amit azért szerzett, hogy szórakozhassak vele.”
De 2002-ben Wade egy teljesen más sztorit történetet közölt arról, hogy hogyan és mikor szerezte a kamerát: Még azelőtt, hogy először elkezdtem volna érdeklődni a filmrendezés iránt, ami még hét éves koromban volt. Már akkor vett nekem egy videókamerát, de ahelyett, hogy odaadta volna nekem, a kezembe adta, és azt mondta ’itt egy videókamera – szakíts rá egy hetet, tanuld meg használni – csinálj felvételeket. Ha csináltál valami érdekeset, megtarthatod, ha csak hülyéskedsz vele, akkor visszaveszem. „
Email váltások Wade és az anyja, Joy Robson között szintén megerősítik, hogy Wade akkor kapta a kamerát, amikor először utaztak az Egyesült Államokba és ő 7 éves volt, nem pedig 1996-ban. Ez az email váltás 2012 októberéből való, abból az időből, amikor Robson könyvet írt, és a keresetére készült.
19-es számú hazugság: A valódi ok, amiért Robson Jackson védelmében tanúskodott
Azóta, hogy Robson 2013-ban benyújtotta a keresetét, folyamatosan azt állította, hogy ő „nem fogta fel, hogy molesztálták” és hogy „nem tudta, hogy ez helytelen”és hogy ezért tanúskodott a bíróságon, ahol azt mondta, Jackson sosem molesztálta.
Mindazonáltal, Robson ellentmond a saját állításának – a filmben – és a keresetében. A film egyik részében elmagyarázza, hogy azért döntött úgy, hogy tanúskodik Jackson javára, mert sajnálta a három gyerekét, és nem akarta, hogy elveszítsék az apjukat. Robson aggodalma azt sugallja, hogy nagyon is tisztában volt azzal, hogy egy ilyesfajta kapcsolat helytelen volna. A bíróságon eskü alatt egyértelmű és kifejezett kérdésekre adott választ, és kijelentette, hogy tisztában van azzal, hogy Jackson börtönbe kerülhet, ha elítélik.
Wade Robson, közvetlenül azután, hogy Jackson védelmében tanúskodott 2005-ben Q. (kérdés) Mr. Jackson időszakosan megcsókolta önt, nem? – A. (válasz) Nem. Q. Időszakosan megölelte? – A. Igen. Q. Megérintette? – A. Megölelt. Ez -- Q. Hozzányúlt-e a kezével a hajához? – A. Nem. Q. Hozzáért-e a fejéhez és az arcához? – A. Igen. Q. Arcon csókolta-e valaha? – A. Igen.
Q. Szájon csókolta-e valaha? – A. Nem.
Ahogy a vallomása haladt előre, Robson további kérdésekre is ugyanígy felelt:
Q. Azokon az alkalmakon, amikor egy ágyban aludt Mr. Jacksonnal, egymáshoz bújtak-e valaha az ágyban? – A. Nem.
Q. Feküdtek-e egymás mellett? – A. Nem.
Q. Megérintették egymást? – A. Nem.
Q. Helytelennek találná-e, ha egymáshoz bújtak volna?A. – Kérem?
Q. Helytelennek találná-e, ha egymáshoz bújtak volna? A. – Nem.
A 11 éves Wade Robson 1993-ban „betegnek” nevezi a Jackson elleni vádakat:
20-as számú hazugság: Michael házat ajándékozott Safechuckéknak, mert megvédték őt "Akartunk venni még egy házat, és Michael adott nekünk egy nagyon alacsony százalékos kölcsönt. A férjemnek már megvolt a tanúvallomása, Michael oldalán álltunk, a fiam is, és amikor ez mind kész volt, akkor Michael elengedte a tartozást. Michael azt mondta: ’nem, már nem akarom, hogy fizessetek nekem, ez egy ajándék’. Szóval tényleg vett nekünk egy házat. Véletlenszerű volt, nem fizetett le minket, de az időzítés sokatmondó. Egyszerűen rosszul hangzik.” Stephanie Safechuck arra célzott, hogy Jackson egy házzal ajándékozta meg őket, miután a védelmében tanúskodtak 1994-ben. A valódi idővonal azonban teljesen ellentmond a célzásnak. Dokumentumok mutatják, hogy James Safechuck szülei megkérdezték Jacksont, hogy tudna-e nekik segíteni venni egy új házat. 1992 májusában Jackson beleegyezett abba, hogy segít, és adott nekik egy 305,000 dolláros fix kölcsönt alacsony kamatlábbal. A szerződésükben fel van tüntetve, hogy Safechuckék vissza kell, hogy adják a kölcsönt. A felek aláírták a szerződést jóval a Chandler vádak előtt, és azelőtt, hogy Jacksonnak szüksége lett volna bárkinek a tanúvallomására. Még a tanúskodás után is meg lettek kérve, hogy fizessenek. Safechuckék a továbbiakban kiterjesztéseket kértek. 1997 júniusában, öt évvel később, Jackson ügyvédei úgy döntöttek, hogy elengedik a tartozást, amit Safechuckék nem fizettek ki. Az elengedett adósságnak semmi köze nem volt a vádakhoz vagy Safechuckék támogatásához.
21-es számú hazugság: Robson és Safechuck semmit sem akarnak nyerni ebből
A film készítői kitartanak amellett, hogy Robsont és Safechuckot olyan emberként állítsák be, akiknek „nincsen pénzügyi érdekük”. A halála utáni keresetük Jackson cégei ellen csak nagyon röviden van megemlítve, mint apró, jelentéktelen tényező – de nem ez a helyzet.A „Leaving Neverland” egy olyan többmillió dolláros pereskedés mögötti vádakról szól, ami a mai napig tart. A film egyértelműen arra szolgált, hogy támogassa a keresetüket. Még egy törvény megváltoztatására is használták, [Code of Civil Procedure section 340.1], ami most már megengedi, hogy a keresetük folytatódjon.
Továbbá, amióta a „Leaving Neverland” először lement adásban, különféle dokumentumok leplezték le Robson és Safechuck bizonytalan anyagi és munkaügyi helyzetét. Wade Robson folyamatosan próbált profitálni a Jacksonnal való ismeretségéből azáltal, hogy értékes tárgyakat próbált eladni, Jacksonnal kapcsolatos munkákat próbált szerezni, és még egy könyvet is megpróbált eladni hónapokkal a keresete beadása előtt.
22-es számú hazugság: táncoló Stephanie
Stephanie Safechuck azt mondta, hogy az ágyban feküdt, amikor először hallott Michael Jackson 2009-es hirtelen haláláról. (amit egyébként amerikai idő szerint délután kettőkor jelentettek be) „Táncoltam, amikor meghallottam, hogy meghalt. Feküdtem az ágyon, bejöttek a hírek, és felkeltem az ágyból. Én meg: ’Ó, köszönöm Istenem, nem bánthat több gyereket’ – ezek voltam a gondolataim. Olyan boldog voltam, hogy meghalt.”
Ám a fia arról számolt be, hogy addig senkinek sem beszélt a zaklatásokról és fel sem fogta, hogy molesztálták, amíg nem látta Wade Robson interjúját 2013-ban – és csak akkor árulta el a családjának. Stephanie nem tudhatott az állítólagos zaklatásról négy évvel azelőtt, hogy a fia beszélt volna neki erről.
23-as számú hazugság: „Michael eltávolított a családjainktól”
Az egyik fals állítás a „Leaving Neverland”-ben, hogy Jackson elválasztotta a gyerekeket a családjuktól, hogy az irányítása alá vegye őket. Neverlandi alkalmazottak, és különböző Jacksonnal dolgozó emberek beszámolója szerint James Safechuckkal mindig ott voltak a szülei – látogatásokon és utazásokon egyaránt. Jackson személyi asszisztense, Evvy Tavasci a 2016-os tanúvallomásában közölte, hogy a Safechuck család „számos alkalommal” meglátogatta Neverlandet a 90-es évek elején, de Jackson alig volt jelen a látogatásaik alkalmával, bár továbbra is nagylelkű volt velük. Egy másik neverlandi alkalmazott, Judi Brisse írt a twitteren közvetlenül azután, hogy a film lement adásban:
Joy Robson is ellentmond a fia állításainak. A saját tanúvallomásai (1992 és 2016) és a 2005-ös vallomása szerint ott volt Neverlanden minden alkalommal, amikor Wade is ott volt (kivéve egy alkalmat 1993-ban) azt is kijelentette, hogy nem érezte úgy, hogy bárki is megpróbálná őt távol tartani Michael hálószobájától. Joy szerint a családja meglátogatták Neverlandet további 40-50 alkalommal, amikor Jackson nem volt ott.
Más családok, akik az évek során összebarátkoztak Jacksonnal, mindig kitartottak amellett, hogy az egész családdal töltött időt – testvérekkel, szülőkkel, és különböző rokonokkal.
24-es számú hazugság: a soha el nem hagyott Sohaország
A film Robson és SafechuckNeverlanden szerzett traumatikus tapasztalataira koncentrál – Michael Jackson híres birtokán. De egészen a keresetük idejéig Neverland nem kevesebb, mint egy „csodálatos”, és „szent föld” volt a szemükben.
Az évek során Robson és Safechuck mindig visszamentek Neverlandre, akár ott volt Jackson, akár nem. Robson tanúvallomása szerint ő és a családja legalább 40 alkalommal meglátogatták Neverlandet Jackson távollétében. Amikor interjúkban kérdezték a helyről, így áradozott: „olyan, mint Disneyland, a legjobb dolog a világon!”. 2008-ban Wade és a felesége, Amanda csináltak egy filmet Neverlanden és a film végén megköszönték Jacksonnak: „Szeretnénk megköszönni MJ-nek, hogy megengedte nekünk, hogy használjuk a szent földjét”. James Safechuck is készített egy videót Neverlanden. Sőt, a legtöbb kép, ami megjelenik a „Leaving Neverland”-ben, azokat Safechuck csinálta az 1996-os filmje készítése közben.
Robson annyira szerette Neverlandet, hogy úgy döntött, ott veszi feleségül Amandát és a szertartás is Jackson házában történt. 2019 márciusában Jackson személyi asszisztense és dajkája, Grace Rwaramba felfedte Robson Jackson 2005-ös tárgyalásának a közepén jövő furcsa kérését. Ahogy Rwaramba felidézte: „Emlékszem, így feleltem komoran: ’Komolyan azt várod tőlem, hogy megkérdezzem Michaelt épp most – a tárgyalás közben – hogy használhatod-e a birtokot Wade esküvőjére?’ [...] Miért akarná bárki, aki azt állítja, hogy hét évig molesztálták, élete egyik legszentebb eseményét azon a helyen tartani, ahol a zaklatások állítólagosan zajlottak?’”
25-ös számú hazugság: „Semmi sem merült fel, ami kétségbe vonná, amit elmondtak”
Ha idáig elolvastad, a hazugság már elég nyilvánvaló. „Leaving Neverland” rendezője, Dan Reed megvédte a film sok hibáját, és kijelentette, hogy a kutatása teljesen tökéletes volt: „Semmi sem merült fel, ami bármennyire is kétségbe vonná amit elmondtak nekem és ami a filmben van. Nem csak egyszer beszéltem velük. Újra és újra beszéltem velük. Sosem láttam semmit, ami alapján gyanakodni kezdtem volna, hogy bármi mást mondanak az igazat leszámítva.”
De a valóságban Dan Reed kitartott amellett, hogy csak Robsonékkal, Safechuckékkal, és a a 2005-ös ügy „ügyészségi nyomozóival” beszélt – és ez minden. Bevallottan figyelmen kívül hagyta azokat a gyerekeket, akiknek más jellegű történetük volt (beleértve Culkint és Barnes-t, akiket fals módon áldozatként állít be), elkerülte azt, hogy beszéljen a Jackson családdal, védőügyvédekkel, neverlandi dolgozókkal, bárkivel, aki Jackson oldalát erősítené. Reed még Robson és Safechuck nyilatkozatait és tanúvallomásait sem vizsgálta meg, amelyek a jelenlegi, Jackson cégei elleni keresetükben vannak és amelyek könnyen elérhetőek bárki számára, aki kész belefogni egy megfelelő nyomozásba.A fent említett tényezők mindegyike egy teljesen más végeredményt hozott volna – egy professzionális, tényszerű, és esetlegesen kiegyensúlyozottabb dokumentumfilmet.
Nézd meg most: „Lies of Leaving Neverland” (A Leaving Neverland hazugságai)